Egyéb

A FolkEmbassy Báthory-Balassi-Bem-Balatonboglár lemezének dal- és forrásszövegei

1.

„Atyáink Istene e kettőt egyesítse” – Egy kurpiei népdal és erdélyi menyasszonykísérők Báthory István lengyel királlyá választása és a magyar–lengyel dinasztikus házasságok tiszteletére

Niech związek tych dwojga znajdzie łaskę u Boga – pieśń kurpiowska i siedmiogrodzka pieśń ludowa towarzysząca wyprawianiu panny młodej do ślubu – na cześć elekcji Stefana Batorego i polsko-węgierskich małżeństw dynastycznych

 

„Báthory István szálas termetű, erős testalkatú, szikár; igazi katonához illőn bajszos. Szerényen magyarosan öltözködik: fején kakastollal díszített föveget visel. … Három arasz szélességű ágyban alszik, amelyet nem választ el függöny. Kesztyűt sohasem hord. A lehető legtakarékosabban él. Emellett négy nagy erénnyel rendelkezik. Először is jó katolikus, másodszor, hallgat mások tanácsára, harmadszor, azonnal végrehajtja, amit elhatározott, negyedszer: ha a szükség úgy hozza, kockára teszi az életét.” (Dominik Ridolfino, olasz tüzérparancsnok, Báthory harctéri bajtársa)

***

Templomban több mint pap

Az államban több mint király

Tanácskozásban több mint tanácsúr

Ítéletmondásban több mint jogtudós

Hadban több mint hadvezér

Harcban több mint katona

A balsors elviselésében,

a jogtalanság megtorlásában több mint férfi

A közszabadság védelmében több mint polgár

A barátság ápolásában több mint barát

Társaságban több mint családtag

A vadászatban, a vadak megfékezésében több mint oroszlán

Az élet minden egyéb helyzetében több mint bölcs.

(Marcin Kromer, warmiai püspök, lengyel diplomata, Báthory kortársa)

 

W świątyni więcej niż kapłan

W państwie więcej niż król

W wypowiadaniu swojego zdania więcej niż senator

W sądzie więcej niż znawca prawa

W wojsku więcej niż wódz naczelny

W bitwie więcej niż żołnierz

W znoszeniu  przeciwności

 i darowaniu urazów więcej niż mężczyzna

W obronie powszechnej wolności więcej niż obywatel

W dochowaniu przyjaźni więcej niż przyjaciel

W towarzystwie więcej niż domownik

Na polowaniu i poskramianiu dzikich zwierząt silniejszy od lwa

We wszystkich pozostałych przejawach życia więcej niż filozof

(Marcin Kromer, biskup warmiński, współczesny Batoremu polski dyplomata)

 

 

***

 

A menyasszony kicsi keze, kicsi keze,

Piros rózsa nyílik benne, nyílik benne,

Piros rózsa nyílik hajlik, a vőlegény hozzá illik,

A vőlegény hozzá illik, csuhaja.

 

A menyasszony gyöngyöt fűz, csuhaj gyöngyöt fűz,

Ég a szeme, mint a tűz, csuhaj, mint a tűz,

Ha az enyém úgy égne, száz aranyat megérne,

Száz aranyat megérne, de megérne.

 

Panny młodej dłonie małe, dłonie małe,

Rozkwita w nich pęk róży krasnej, róży krasnej,

Czerwony kwiat się otwiera, zaprasza młodego kawalera,

Kawaler do niego bieży, hej, do niego bieży.

 

Panna nawleka perły białe, hej, perły białe,

Jej oczy płoną ciepłym blaskiem, hej, ciepłym blaskiem,

Gdyby moje tak płonęły, na złoto bym je wymienił,

Na złoto bym je wymienił, lecz byłyby tego warte.

 

 

***

…A menyasszony szép virág,

Koszorúja gyöngyvirág,

Boldog az a vőlegény,

Ki azt mondja az enyém.

 

Virágos a fa teteje,

Koszorús a leány feje,

Hullani kell a virágnak,

Esküdni kell a leánynak,

Gyere, rózsám, gyere már,

Mer’ a szívem téged vár,

Téged óhajt, téged vár,

Míg az nap az egen jár.

 

Piękna jak kwiat narzeczona,

Jej wianek z konwalii upleciono,

Wesół jest młodzieniec,

Którego to będzie żona.

 

Ogród usłany jest kwiatami,

Głowę panny zdobi wianek,

Drzewo musi zrzucić płatki,

Dziewczynie pora przysięgać.

Chodź, różo moja, chodź tu do mnie,

Serce moje tylko ciebie pragnie,

Za tobą tęskni, ciebie oczekuje,

Póki słońce po niebie wędruje.

 

****

A kapuba’ a szekér,

Itt a legény leányt kér,

De a leány azt mondja,

Nem megyek férjhez soha.

 

2.

Balassi Bálint: Harminckettődik, Áldj meg minket, Úristen – egy lengyel ének igéről igére és ugyanazon nótára * Chorea Pollonica (Lőcsei tabulatúrás könyv)

 

Bálint Balassi Pieśń polska wedle słów i melodii Blohoslav nas * Chorea Polonica (z lewockiego zbioru tabulatur)

 

 

Balassi Bálint: Harminckettődik…

Egy lengyel ének igéről igére és ugyanazon nótára: Blogosław nas nasz Panie

Áldj meg minket, Úristen, az te jóvoltodból,
Világosíts meg minket irgalmasságodból
Orcád világosságával, Lelked ajándékával,
Hogy éltünkben ez földön járjunk igazsággal!

Engedd meg ezt minekünk, kegyelmes Istenünk,
Hogy mindnyájan tégedet igazán esmérjünk,
Hadd az kicsiny hitűkkel együtt örvendezzünk,
Mikor megítélsz, Uram, kegyelmezz meg nekünk!

Ne tántorodjunk mi el soha, Uram, Tőled,
Ne kételkedhessünk is többé már Felőled,
Nyughassék meg mi lelkünk igaz hittel Benned,
Vallhassunk mindenekben urunknak csak Téged.

No, azért dicsérjük most felszóval az Urat,
Mert lám, csak ő viseli mindenütt gondunkat,
Uram, az te nevedben áldd meg szolgáidat,
Kiért viszontag mi is dicsérjük Fiadat.

Jakub Lubelczyk: Psalmus. 67. (68).

Błogoslaw nas nasz, Panie, z milosierdzia twego
Oświeciwszy światłością oblicza swojego
Aby chymy tu na ziemi znali drogie twoje
Okaź nam to przed ludźmi milosierdzie swoje.

Niechaj je wyznawają wszystcy narodowie,
A stąd się rozradują i niewiernikowie,
Kiedy Ty swoje wierne w łasce będziesz rządziłł,
Strzegąc, aby na stronę żaden nie zabłądził.

Wysławiajcież już Pana, wysławiajcie, ludzie,
Bo widzicie, jak z ziemie wam pożytek pojdzie.
Ty nas błogosław, Panie, a Twe święte imię
Niech po wszystkich narodach wielkim strachem słynie.

 

  1. „Przyjechał Jasieńko z dalekiej krainy”

egy lengyel népballada lubelski és magyar dallamokra[1]

polska ballada ludowa na melodie lubelską i węgierską[2]

 

Posłuchajcie Panny i wy młode Panie,

Jakie to z hultajami bywa wędrowanie.

Przyjechał Jasieńko z dalekiej krainy

Namówił Hanuleńkę do swojej rodziny.

Hanuleńka mała rozumu nie miała.

Od Ojca i od Matki odmówić się dała.

Nabierz ty, Hanulu – srebra złota dosyć,

Ażeby miał co wrony koń pod nami nosić.

Matula myślała, że Hanula spała.

A Hanula z Jasieńkiem w nockę wędrowała.

Przejechali pole, drugie przejechali.

A jedno do drugiego słówka nie gadali.

Przemówi Hanula do swego Jasieńka:

– Oj powiedz że mi Jasio, gdzie twa rodzinejka?

Spojrzyj ty Hanulu, gdzie Dunaj siwieje,

Tam oto ma rodzina, moi przyjaciele.

I przywędrowali nad Dunaj szeroki,

nad Dunaj wysoki, nad Dunaj głęboki.

I wzion ci ją Jasio za jej białe ręce,

Pozdejmał i pościągał te złote pierścieńce.

I wzion ci ją Jasio za jej białe boczki,

Oj rzuca ci ją, rzuca w ten Dunaj głęboczki.

Rybacy, rybacy sieci zakładajcie,

Nadobną Hanuleńkę z Dunaju zławiajcie.

Rybacy, rybacy sieci zarzucili,

Nadobną Hanuleńkę z Dunaju złowili.

Już nad Hanuleńką srebrne dzwony dzwonią,

A Jasia hultajika czterma końmi gonia.

Nadobną Hanulę do grobu wsadzają,

A Jasia hultajika końmi rozrywają.

 

***

Halljátok leánykák, menyecskék halljátok,

Mit tenne, ha latrokkal elbitangolnátok.

Megjelent Jánoska hetedhét országból,

Rávette Hanulkát, hogy menjen hozzájok.

Hanulka menne is, mint ki eszét veszti.

Apácska, Anyácska őt el nem ereszti.

Hanulka – aranyat, ezüstöt végy sokat,

Röpítse mivelünk a hollószín lovat.

Hogy Hanulka alszik, úgy vélte Anyácska.

Hanulka Jánoskával vág az éjszakának.

Átvágtak mezőkön, átvágtak réteken.

Mint kik megnémultak, úgy mentek csendesen.

Hanulka egyszer csak így szól Jánoskához:

Ó, mondd meg csak Jánoska, hol a te családod?

Nézz arra, Hanulka, hol a Duna szürkéll,

Családom, s barátim mindegyike ott él.

Így jutottak el ők a széles Dunához,

a magas Dunához és a mély Dunához.

Megragadta János fehér kezecskéjét,

S lehúzogatta róla mind aranygyűrűjét.

S megfogta őt János derekánál szépen,

S bevetette őt a Duna mélységes vizébe.

Vessétek ki nyomban hálótok, halászok,

Hogy a szép Hanulkát a vízből kifogjátok.

Halászok hálójuk mind a vízbe dobták,

A hamvas Hanulkát a Dunából kifogták.

Már ezüst harangok szólnak Hanulkáért,

Négy lovast küldenek a lator Jánoskáért.

Eresztik a sírba a hamvas Hanulkát,

Szét lovakkal tépetik a lator Jánoskát.

 

  1. „Mindvégig Veletek voltunk” – Bonchidai és szászcsávási muzsika, valamint katonanóták az 1848/49-es magyar szabadságharc lengyel légionistáinak tiszteletére

Byliśmy z Wami do końca – siedmiogrodzka muzyka z Bonchidy (rum. Bonțida) i Szászcsávás (rum. Ceuaș) oraz pieśni żołnierskie – ku czci polskich legionistów biorących udział w węgierskich walkach o wolność roku 1848/49

 

„A lengyel légió parancsnoka a magyar nemzethez! Veletek harcoltunk, magatok is tudjátok, nem zsoldosok gyanánt, nem személyes vagy önző érdekből, hanem egyedül azon reményben, hogy a ti szabadságotok kivívása, s abban a mi részvételünk alapját képezik a további harcnak, mely életünk szakadatlan célja: harc Lengyelország függetlenségéért, mely nélkül Magyarország függetlensége sem fenn nem tartható, sem célhoz nem vezet. Őrizzétek meg nemes szívetekben annak emlékét, hogy eljöttünk veszélyben lévő hazátokba!” (Józef Wysocki)

“Dowódca Legionu polskiego, do narodu węgierskiego! (…) Walczyliśmy z wami, wiecie o tym dobrze, nie jako najemnicy, nie dla osobistych widoków, ale w nadziei, że wasze powodzenie i wzięty przez nas w nim udział stanie się podstawą do walki dalszej, która jest nieustającym celem życia naszego: do walki o niepodległość Polski, bez której niepodległość Węgier ani się utrzymać, ani do skutku nie da się doprowadzić. To wspomnienie o naszym przybyciu do waszej zagrożonej ziemi zachowajcie w szlachetnych sercach waszych!” (Józef Wysocki)

 

Ilyen-olyan, ilyen-olyan

Ilyen-olyan, ilyen-olyan

Ilyen-olyan vitézek

A krakkói legények,

Veres a sipkájuk,

Barna a babájuk.

 

 

Jacy tacy jacy tacy

Jacy tacy jacy tacy

Jacy tacy vojacy

Chlapcy krakowiacy,

Czerwona czapeczka,

Moja kochaniczka.

 

  1. „Fel is van nyergelve, fel is kantározva…” – egy kurpiei és egy somogyi népdal az 1939-ben Magyarország által befogadott lengyel menekültek és a II. világháború alatt a világon legálisan egyedül Balatonbogláron működő lengyel középiskola emlékére

 

Tylko konia siodłać i hen przez błonia… – pieśń kurpiowska i węgierska pieśń ludowa z komitatu Somogy – na pamiątkę polskich uchodźców przyjętych na Węgrzech w 1939 roku oraz jedynego działającego legalnie na świecie polskiego gimnazjum w Balatonboglár

„Maga a határátlépés számunkra tragikus volt, mivel nem tudtuk, mikor térünk vissza hazánkba. Én és a bajtársaim hazai földet raktunk a zsebkendőinkbe, hogyha meghalunk, magunkkal vigyük a sírba. Búcsúzóul megcsókoltuk az anyaföldet.”

„Dla nas samo przekroczenie granicy było tragiczne, niewiedzieliśmy, kiedy wrócimydo Polski. Ja i moi koledzy ukryliśmy grudki ziemi do chusteczek, żeby na wypadek śmierci powędrowała z nami do grobów. Na pożegnanie ucałowaliśmy ojczystą ziemię.”

 „Csaknem minden állomáson a környékbeli falvakból s városokból összesereglett magyarok vártak ránk… Az együttérzés könnyeivel a szemükben, fehérkenyeret, füstölt szalonnát, zöldpaprikát, s számunkra teljesen ismeretlen nedvdús gyümölcsöt, szőlőt nyomtak a kezünkbe. A vasúti peronokon meleg étellel megrakott asztalok álltak. A szívességnek ezt a mélyig hatoló erejét tapasztalva nem éreztük már az átélt események nyomasztó hatását s a vereség keserű ízét.”

 

„Na niemal każdej stacji czekali na nas Węgrzy, którzy zbiegli się z okolicznych wiosek i miast… Ze łzami współczucia w oczach obdarowywali nas bochenkami białego chleba, kawałkami wędzonej słoniny, zieloną papryką, nieznanymi nam soczystymi owocami, winogronami. Na peronach przygotowane były stoły suto zastawione ciepłą strawą. Pod wpływem tej niezwykle przejmującej życzliwości zapomnieliśmy o przygnębieniu spowodowanym przeżytymi wydarzeniami oraz nie czuliśmy już gorzkiego smaku klęski.”

 

 

 Amikor majd hazánk szent földjére lépünk, sokunk visszanéz majd a vendégszerető Magyarhon felé, amely oly szívélyesen keblére ölelt és éveken át táplált bennünket (…) Sok szívbéli jó barátra leltünk itt (…) nemegyszer isten háta mögötti falvak egyszerű lakói, papok, orvosok, hivatalnokok, parasztok és munkások. Olyanoknak láttuk őket, mintha a mi közös ügyünk ismeretlen katonái lettek volna – egyszerű emberek, akik azonban sohasem okoztak csalódást és mindig éreztük szívük melegét. Sohase feledjük el őket! (Henryk Sławik)

 

„Gdy stopy nasze dotkną świętej ziemi rodzinnej, wtedy wielu z nas popatrzy wstecz na gościnną ziemię węgierską, która przygarnęła nas tak serdecznie i żywiła przez tyle lat. Zrozumieliśmy wtedy, że nie była to ziemia obca, ale ziemia naszych wiernych przyjaciół, którzy w złych i ciężkich godzinach nie wyparli się nas i z całą odwagą, godną tego szlachetnego narodu, pomagali nam przebyć najtrudniejszy odcinek tułaczki duchowej i fizycznej […] Byli oni jak gdyby nieznanymi żołnierzami naszej wspólnej sprawy – szarymi ludźmi, którzy jednak nigdy się nie zachwiali i nigdy nam nie poskąpili ciepła swych serc. Nie zapomnijmy o nich nigdy!” (Henryk Sławik)

  1. Hegyi népek muzsikája – gurál és gyimesi dallamok

Muzyka mieszkańców gór – melodie górali polskich i siedmiogrodzkich z regionu Gyimes (rum. Ghimeș)

  1. Wacław Felczak legkedvesebb kolendája és egy mezőségi karácsonyi ének

Ulubiona kolęda Wacława Felczaka i siedmiogrodzka pieśń bożonarodzeniowa z regionu Mezőség (rum. Câmpia Transilvaniei)

 

Betlehem kis falucskában

Karácsonykor, éjféltájban

Fiúisten ember lett,

Mint kisgyermek született.

 

Őt nevezték Jézuskának,

Édesanyját Máriának,

Ki pólyába takarta,

Befektette jászolyba.

 

Az angyalok fenn az égben

Mennyei nagy fényességben

Zengették ez éneket:

Dicsőség az Istennek!

 

Pásztorok a falu mellett

Báránykákat legeltetnek,

Hallották ez éneket

Betlehembe siettek.

 

Megtalálták a jászolba’

Jézuskát az istállóba

És őt szívből imádták

Mennynek-földnek királyát

 

***

 

W małej wiosce Betlejem,

W ciemną noc grudniową

Przyszło na świat dziecię,

Niezwykłe, bo Syn Boży.

 

Maryja, jego matula,

Nadała mu imię Jezus,

Zawinęła maliznę w derkę,

W skromnym żłobie ułożyła.

 

Wysoko w górze aniołowie

W niebiańskiej glorii

Dobrą nieśli nowinę:

Chwała Panu, Bogu naszemu!

 

Pastuszkowie, co pod wsią

Trzody swej pilnowali,

Usłyszeli pieśń anielską,

Do Betlejem ruszyli w drogę.

 

Dotarli do lichej stajenki,

Jezuska w żłobie odnaleźli,

Wnet pokochali pociechę Maryi,

Króla niebios i ziemi w nim dostrzegli.

 

 

Lulajże Jezuniu, moja perełko,

Lulaj ulubione me pieścidełko,

Lulajże Jezuniu, lulaj, że lulaj,

A ty go matulu w płaczu utulaj.

 

Zamknijże znużone płaczem powieczki,

Utulże zemdlone łkaniem usteczki,

Lulajże, Jezuniu…

 

Lulajże, przesliczna oczom gwiazdeczko,

Lulaj, najsliczniejsze swiata słoneczko,

Lulajże, Jezuniu,..

 

***

 

Aludj, kis Jézus, én kicsi gyöngyszemecském,

Aludj, én legkedvesebb örömöcském,

Aludj, kicsi Jézus, tente, tente,

Te pedig kis mamácskája, altasd el könnyeid között.

 

Csukd le a szempillácskád, fáradt a sírástól,

Csukd be az ajkacskádat, fáradt a hüppögéstől

Aludj, kicsi Jézus…

 

Aludj, a szemeinknek gyönyörű csillagocskája

Aludj, a világ legszebb napocskája

Aludj, kicsi Jézus…

 

Matko Niebieskiego Pana,

Ślicznaś i niepokalana.

Jakiej wieki, czas daleki,

Czas niemały i świat cały,

Nie słyszał.

 

Wszystkie skarby, co są w niebie,

Bóg wydał, Panno dla Ciebie,

Jak bogata słońca szata,

Z gwiazd korona upleciona,

Na głowie.

 

Miesiąc swe ogniste rogi,

Skłonił pod Jej święte nogi,

Gwiazdy wszystkie asystują,

Bo Królowę w niebie czują,

Nad sobą.

 

Przez poważną Twą przyczynę,

Niech nam Bóg odpuści winę.

Uproś pokój, Panno święta,

Boś bez zmazy jest poczęta,

Maryjo.

 

***

 

Mennyei Úrnak Anyja,

Szép vagy és szeplőtelen,

Amilyenről századok, a végtelen idő

És az egész világ

Nem hallott.

 

Minden kincset, amely a mennyekben van,

Megadta az Isten Neked, Áldott Szűz,

Mennyire gazdag nap köntöse,

Csillagokból fonott korona a

Fejeden.

 

A hold a tüzes sugarait letette

A Te szent lábad alá,

Minden csillag Téged szolgál,

Mert a királynőt érzi a mennyben,

Maguk felett.

 

A Te erős közbenjárásodra

Bocsássa meg az Úr a vétkeinket

Kérlelj békét nékünk, Szent Szűz,

Mert szeplőtelenül fogantattál,

Mária.

 

 

Boldogasszony anyánk, égi nagy pátronánk,

Nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk,

Magyarországról, édes hazánkról,

Ne feledkezzél el szegény magyarokról.

 

Nyisd fel az egeket sok kiáltásunkra,

Anyai palástod fordítsd oltalmunkra,

Magyarországról…

 

Kegyes szemeiddel, tekintsd meg népedet,

Segéljed áldásra magyar nemzetedet,

Magyarországról…

 

***

 

Błogosławiona Dziewico Matko

Najświętsza Maryjo Panno, Matko nasza,

Odwieczna wielka Patronko!

Będąc w wielkim nieszczęściu,

Wołamy do Ciebie:

Nie zapominaj o Węgrzech,

Ukochanej ojczyźnie naszej,

Nie zapominaj o biednych Węgrach!

Umiłowana cudna córko

Przedwiecznego Boga Ojca,

Matko Jezusa Chrystusa,

Oblubienico Ducha Świętego!

Nie zapominaj o Węgrzech,

Ukochanej ojczyźnie naszej,

Nie zapominaj o biednych Węgrach!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

[1] Az Oskar Kolberg gyűjtéséből származó népballadát Jacek Hałas ültette lubelski és magyar dallamokra

[2] Czerpiącą z motywów lubelskich i węgierskich muzykę do ballady ludowej ze zbiorów Oskara Kolberga skomponował Jacek Hałas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.